Hit és Fény

"Egy közösség alapjai nem hőstettek, hanem az a szeretet, amelyet a mindennapi élet kis dolgai közben kimutatunk." (Jean Vanier)

1968-ban Camille és Gerard Profit két értelmi és testi fogyatékos kisfiukat is el szerették volna vinni az egyházközségük által szervezett zarándoklatra Lourdes-ba. Elutasították őket. Azt mondták nekik, hogy a gyerekeik zavarni fogják a többi zarándokot. Mélyen megbántva és csalódottan, elhatározták, hogy egyedül mennek el Lourdes-ba. De nem tértek haza kellemes élményekkel és jó tapasztalatokkal. A szállodában nem látták őket szívesen. A hotel alkalmazottai megkérték őket, hogy étkezzenek a szobájukban. Az utcákon és a barlangnál állandóan suttogást hallottak maguk mögött: "Az ilyen gyerekekkel otthon kellett volna maradniuk." Az őket mustráló pillantások is ugyanezt az üzenetet hordozták.

Hazatérve találkoztak olyan emberekkel, akik sérültségük ellenére is képesek voltak szeretni fogyatékos gyerekeiket. Barátnőjük, Marie-Helene Mathieu is meghallgatta őket. Egy napon, Marie-Helene, Camille, Gerard és Jean Vanier (aki megalapítója a fejlődési rendellenességekkel élők "Bárka" közösségnek a franciaországi Trosly-ban) együtt utaztak Párizsba. A házaspár szomorú meséje megha-tott mindenkit. Az ötlet megszületett: miért ne hívnának meg Lourdes-ba más szülőket is, fogyatékos gyerekeikkel és segítő barátaikkal együtt, így nem lennének egyedül? Még ha valaki tenne is ellensé-ges megjegyzéseket, nem fájna annyira, és nem éreznék magukat magányosan és kitaszítva.

És a tervezgetések elkezdődtek. Minden fogyatékos gyermek mellett ott volt legalább az egyik szülő és egy barát, együtt pedig egy 30-as csoporthoz tartoztak. A csoportok többször találkoztak, hogy megtervezzék az utazást, imádkozzanak és élvezzék egymás társaságát. Senki sem érkezhetett a repülőtérre magányosan vagy megfélemlítve. Mindenki egy kis közösség tagja volt. A zarándoklatot elnevezték a Hit és a Fény Zarándoklatának, és a csoportok is átvették ezt a nevet.

1971. nagyhetében megérkeztek: 12.000 ember 18 országból, harmaduk testi vagy szellemi fogyatékos, fejlődési rendellenességekkel. Lourdes örökre megváltozott, épp úgy, mint a szülők szíve is, akik már nem érezték magukat magányosan és kitaszítva. Barátaik, közöttük sok fiatal, felfedezték, hogy a sérült személyeknek nem csak segíteni kell vagy odaadni valamit, ők is nagyon sok szeretetet tudnak adni, és ezzel ajándékozzák meg mindazokat, akik mellettük állnak.

Amikor befejeződött a zarándoklat, a résztvevők azt mondták: "Jean, most nem állhatunk meg, ne hagyja, hogy vége legyen!" Jean Vanier pedig ezt válaszolta: "Menjetek haza, és tegyétek azt, amit a Szetlélek sugalmaz nektek, bármi is legyen az. Menjetek vissza kis lángjaitokkal, és gyújtsatok meg más kis lángokat világszerte."

Így született meg harminc évvel ezelőtt a Hit és Fény Közösség.